A Démonok városa, egy Cthulhu-s környezetben játszódó kaland. Több utalás is van H. P. Lovercraft teremtményeire, de nem hivatalos könyv. Itt megjegyezném, hogy mennyire elszomorít az eme világban játszodó történetek hiánya. Sok Cthulhu-s regényt nem olvastam, de ez a német alkotás nyomasztóan hangulatosra sikeredett. William Hendergast bőrébe bújsz (aki az Arkham Múzeum kurátora) és egy félelmetes felfedezést teszel miközben ősi feliratokat tanulmányozol: A Nagy Öreg Isten, Dagon, hamarosan újra életre kel. Haladéktalanul Innsmouth-ba utazol, hogy megállítsad a katasztrófát. A kaland folyamán végig egyedül kell szembenézned a szörnyűségekkel és már az érkezésed pillanatától üldözni fognak a gonoszok. A történet sajnos kicsit líneáris, de cserébe változatos helyszíneket kell bejárnod. Könnyen az őrületbe kergethet a könyv, ha beleesel egy csapda-labirintusba, ahonnan tényleg nincs visszaút, mert állandóan ugyanaz a hét-nyolc fejezetpont között kell lapozgatnod. Mindenféleképpen érdemes elolvasnod ezt a könyvet, ha van rá lehetőséged. Szigorúan csak este, lámpafénynél, esetleg esőben. :)

Uwe Anton egy német scifi író és fordító. Egy három részes sorozattal örvendeztette meg 1988-ban a játékkönyv kedvelőket. A könyvek között nincs összefüggés, mindegyik más térben és időben játszódik.

1. Stadt der Dämonen

2. Der Kaiser von New York

3. Schiff der Rätsel

Az első, a Démonok városa, egy Cthulhu környezetben játszódó kaland. Több utalás is van H. P. Lovercraft teremtményeire, de nem hivatalos könyv. Kíváncsi lennék, hogy fizetett-e Uwe jogdíjat vagy csak úgy felhasználta a könyvében a szörnyeket. Mivel (szerintem) nem fordították le angolra, lehet, hogy elkerülte az ügyvédek figyelmét?

A második, New York császárja, egy posztapokaliptikus történet, ahol a lerombolt és bandák uralta New Yorkba kell behatolnod és megszerezni egy fontos tervrajzot.

A harmadik és egyben utolsó, A rejtélyek hajója, jelen korban játszódik. Egy világkörüli útra indultál az egyszemélyes vitorlásoddal, amikor a Bermudák mellett elkap téged egy nagy vihar és a Sargasso-tengeren térsz magadhoz, ahol különféle hajók roncsait találod különböző időkből.

Egyébként tényleg létezik ez a tenger, amit egyfajta furcsa moszaterdő borít, ami több száz kilométer távolságra van a legközelebbi szárazföldtől. Ez a hatalmas egybefüggő lebegő hínár (sargassum), egyedülálló ökoszisztéma a földön.

A játékrendszere egyszerű, hasonlít a KJK-ra. Három alaptulajdonságod van (viszont kalandlap nincs a könyvben, neked kell rajzolnod):

Kraft, Intelligenz, Glück

Az erődet 1d+6-tal kapod meg. Az intelligenciád mindig 5 pontról indul (az utolsó könyvben nem is szerepel ez a tulajdonságod). A szerencsédet pedig 6 ponttal kezded. A szerencsepróba hasonló, mint a KJK-ban: kettő kockával kell dobnod: ha alá dobsz, akkor szerencséd volt és eggyel megnövelheted a szerencsepontjaid számát, ha fölé dobsz, akkor szerencsétlen voltál és egyet le kell vonnod. Ami kicsit szivatós, ha az első két próbánál szerencsétlen voltál, mert aztán 4-ről visszahozni eléggé nehéz feladat.

A harcnál kettő kockával kell dobnod, hozzáadni az erődet és a nagyobb győz, a vesztes pedig veszít három pontot. Ami szintén kitolás a játékossal, mert négy forduló alatt simán meg lehet halni. Viszont minden ötödik nyertes harc után eggyel növelheted az erőd számát.

Van még egy rész a virtuális kalandlapodon: a felszerelési tárgyak. Németül olyan szépen hangzik: Ausrüstungsgegenstände. Mindhárom könyvben a történet elején lehetőséged van tárgyakat magaddal vinned, egyszerre legfeljebb tíz lehet nálad.

A könyvek kicsit lineárisak, van bennük több rövid és felesleges fejezetpont. Így a 400 fejezetes történetek csak olyan 340-350-esnek hatnak.

A könyv 2005-ben íródott és bár úgy nézett ki, hogy egy hat kötetből álló sorozatnak lesz az első része, azóta sem készült el a folytatása. 500 fejezetpontból áll és vannak az átlagnál hosszabbak is benne, de a kaland sajnos lineáris. Így egy elég hosszú történetet kapunk, kevés beleszólással (például négy embert kérdezhetünk ki, de a sorrend nincs hatással a cselekményre és mind a négyet ki tudjuk kérdezni, anélkül, hogy csalnánk), de pár csavarral a vége fele. A helyes útról letérni lehetetlen, mert az író végig fogja a kezünket, legfeljebb pár mellékszálról maradunk le.

Ami tetszett a könyvben, hogy nincs hirtelenhalál fejezetpont, csak harcban lehet meghalni (neten olvastam, hogy 7 befejezése van, ebből kettő a sikeres befejezés, tehát elméletileg 5 hirtelenhalál van benne, amivel én nem találkoztam az első olvasás folyamán), a végére pedig kapunk három főellenséget (boss fight).

A könyvnek van egy sajátos hangulata, ami tetszett: egy Sherlock Holmes korabeli Londonban játszódik (steampunkos beütéssel), ahol oknyomozó újságíróként kell nyomoznunk egy rejtélyes gólem után, aki éjszakánként portyázik a város egy bizonyos kerületében. Mivel nem kockával játszottam, ezért nem tudom milyen erősek az ellenfelek, de a végén fel kell kötnie a gatyát annak, aki szabályosan akarja kijátszani.

Sajnos a használati tárgyaknak nem vesszük sok hasznát, és bár van benne pénz legfeljebb a városban való kocsikázásra tudjuk elkölteni. A történet érdekes volt számomra, de a lineáris játékmenet miatt nem fogom gyakran újra játszani.

A kaland folytatódik. Az amerikaiak ismét megváltoztatták a címet, most a "mészárlást" cenzúrázták ki. Elindulsz Kate-ért, hogy kiszabadítsad Mad Dog karmai közül. Itt izgalmas lesz a történet, mert be kell hatolnod egy bandák kezén lévő városba és mindezt egyedül teszed, mert a többiek közben elindultak El Paso felé. Elpusztult épületek között kell lopakodnod és egy félig lerombolt stadionból kell megmentened a lányt, ahol épp egy barátságos motorversenyt tartanak. Természetesen nem sikerül észrevétlenül megszöknötök és kezdetét veszi a hajsza. Az utad során találkoztok három katonával is, akik a segítségetekre lesznek. Néha meg-megálltok egy-egy elhagyott városban, hogy benzint vagy más egyéb hasznos dolgot találjatok. A végén utoléritek a csapatod többi tagját és időben beslisszantotok El Pasoba.

Újra itt. :) A minap fejeztem be az első kötet (már megvan mind a négy) és nekiálltam a második résznek. A kaland Texasban kezdődik, ahol a túlélők kicsiny csapata elindul Kaliforniába, mert az atomháború és az utána következő szennyezés kevésbé viselte meg azt a területet. Még mielőtt nekivágnátok a hosszú útnak megmentetek egy lányt (Kate) az egyik motoros banda karmaiból. Igazából a főnök "barátnője" volt, aki emiatt nagyon feldühödik és végig a nyomotokban jár egész utazásotok során. Az első könyv végére elértek Big Spring-be, de elrabolják Kate-et.

Lejjebb az angol és az amerikai borítót láthatjátok. A jó szokás szerint az amcsik megváltoztatták a címet, mert az túl erőszakosnak hangzott (gondolom a második világháborús holokausztra emlékeztette őket). Maga a történet egész izgalmas, főleg ha szereted az ilyen világban játszódó kalandokat (Kicsit hajaz a Max Max 2-re). A harcoknál, halálfejezeteknél nem fogta vissza magát az író, örömmel szemlélteti veletek, amint a golyó szétroncsolja a mellkasotokat vagy apró darabokra robbantok az autóban.

Az utazás lineáris és ez így is fog maradni az utolsó részig. Ezáltal hosszabb ideig tart végigmenni rajta, viszont az interakció hiányzik, nem nagyon tudtok beleszólni a dolgok menetébe. Vannak kitekintések, de végig azt a főszálat kell követni, amit Joe Dever elképzelt magának. Sajnos Joe szereti pazarolni a fejezetpontokat. Például minden egyes párbajnál megkérdezi, hogy akartok-e lőfegyvert használni. Ha igen, akkor megkérdezi, hogy melyik fajtát (négy különböző van, tehát négy különböző fejezetpont). Máskor megkérdezi van-e nálad CB rádió. Ha nincs, akkor ad egyet, de ezáltal egy újabb fejezetpont ugrik, mert a történet eggyel arrébb ugyanott folytatódik. És végül, ami a legidegesítőbb volt a sok közül, hogy találkoztok egy remetével s megkérdezi a könyv, hogy magatokkal akarjátok-e vinni. Nemleges válasz esetén azt írja, hogy márpedig akkor is magatokkal viszitek. Akkor minek tette fel a kérdést? Ezeket leszámítva nekem tetszett, nem beszélve arról, hogy egy négy kötetes kaland elején járunk.

Hosszú ideje nem írtam már ide, nem is értem, hogy tudott elrepülni ez az idő ilyen gyorsan. :( Mindig azt mondogattam, hogy majd holnap, majd holnap, majd hétvégén nekiállok egy újabb könyvnek...aztán ez lett a vége. Több, mint két év.

Gondoltam elolvasom a harmadik és úgy néz ki egyben az utolsó Magus könyvet is. Sajnálom, mert szerintem színvonalas könyvek voltak és ha a Harcos Képzelet megélt 58 részt, nem értem miért halt meg ez a sorozat három kötet után, pedig még reklámja is volt neki. A kockákat most is félretettem, mert még mindig túl bonyolultnak találtam a rendszert. Sajnos megfeledkeztek arról, hogy ez egy könyv, nem pedig egy szerepjáték. A történet és a hangulat élvezhető volt. Elég hosszúra sikeredett: egyfelől a hosszabb fejezetpontok, másfelől a líneáris vezetés miatt, amit ebben az esetben egyáltalán nem bántam. Persze voltak benne kitekintések, de az író végül mindig visszaterelt engem a helyes útra, úgy éreztem, hogy nehéz benne elakadni. Az ellenfelek a végén már elég erősnek tűntek, de mivel én örökélettel játszottam ez nem okozott nekem gondot. :) Második szintű fejvadász vagy, akinek egy vesztes kártyaparti után kénytelen törleszteni: el kell vinned egy borítékot egy címzetnek. Ennyi. Persze aztán hamarosan bajba kerülsz, temetőben mászkálsz, megmérgeznek és egy távoli kolostorba is ellátogatsz. Új elem a könyvben, hogy a történet második felében két útitársat is választhatsz magadnak (ötből). Ők kihatással lesznek a kalandodra: segítenek, hátráltatnak téged, de úgy vettem ki, hogy nincs teljesen helyes vagy helytelen választás. A kolostoros rész a végén nekem nagyon tetszett, főleg mert aznap láttam a Halálhegy című filmet a moziban és nagy vonalakban az alapkoncepció azonos volt. :) Összegezve a dolgokat, sajnálom, hogy nem folytatták tovább ezt a sorozatot, lett volna még benne elég potenciál, ha nem is 58-at, de 10-15-öt simán megélhetett volna a kalandorkrónikák.

Be is fejeztem tegnap este a könyvet. Azért a klasszikus KJK-kal nem veheti fel a versenyt. Egy jó alapötletet sikerült elrontaniuk, mintha ha csak magyarok csinálták volna. :) A történet során 6 fontos bizonyítékot kell összegyűjtenünk a merénylő ellen. Ha megfelelően cselekszünk, akkor sikerül megtalálni ezeket a tárgyakat, ha nem, akkor minket is "megmerényelnek", és a negyedik után meg is halunk. Tehát 6 fő állomás van a könyvben, ahol sajnos ugyanúgy zajlanak az események: követjük a merénylőt, néha elveszítjük a nyomát a ködben, ilyenkor tippelnünk kell merre tovább, ha nálunk van a térkép könnyű a dolgunk, ha nincs, akkor nagy valószínűséggel ránk lőnek egy mérgezett nyilat; utána fel kell ismernünk a merénylő titkos kapcsolatát, vagy magát a merénylőt a ruhája, viselkedése alapján és megyünk a következő helyszínre. Nem rossz könyv ha nem vársz túl sokat tőle, de a hideg téli napokra kellemes kikapcsolódást nyújt a meleg szobádban.

Most ennek a kis nyomozós, kompakt könyvnek kezdtem neki. A formátuma kisebb, hogy könnyebben magaddal tud vinni például utazás alkalmával. Dobókocka és kalandlap sem kell hozzá, hasonlít az időgép könyvekhez, már ami a szabályokat illeti. Az első és a hatsó borítót ki lehet hajtani, amin további segítséget találhat az ember: egy pici kalandlapot több példányban, amin karikázgatni kell a pontokat, és másik három tartozékot, ami lehet egy térkép, újságkivágás, jegyzet, stb. A sorozatban lévő könyvek nem hosszúak, olyan 160-170 fejezetpont között mozognak. Ez a történet a Sherlock Holmes-i ködös Londonban játszódik és egy különös gyilkosságsorozatra kell fényt derítenünk. Egy nyomozó asszisztenst alakítunk, aki egy nem nagyon tehetséges magánnyomozónak dolgozik, aki Sherlock Holmes alatt lakik. Nekünk kell majd követnünk a feltételezett gyilkost London utcáin keresztül, ami természetesen nem lesz olyan egyszerű. A könyvben lévő képek szerintem nagyon hangulatosak, korhűek és kidolgozottak. Itt is vannak ismétlődő képecskék, mint bármelyik más KJK-ban, viszont a "normális" képekre oda kell figyelni, mert rejtett információt tartalmaznak, ami alapján kell meghoznunk a döntéseinket. Például a képen lévő cilinderes alakot követjük, de az arcát nem látjuk, ezért meg kell vizslatni a képet (sajnos ez a borító nem jó példa rá, mert nincs rajta segítség) és el kell döntenünk, hogy ő a célszemély, vagy csak egy ártatlan járókelő. Összességében véve nekem eddig tetszik a könyv, mert érdekes ez az újfajta játékmenet és gyakorolhatom az angolt.

ügyesség: 10 életerő: 22 szerencse: 9

Bár a könyv nem nehéz, nem tudtam elsőre megcsinálni, mert nem volt rajtam valami színváltó seb. A történet elején 3 féle irányba indulhatunk, én azt választottam, hogy kémkedni megyek, talán este nekiugrom a másik iránynak, amikor is a seregért kell mennem. A történet izgalmas, kihalt falvak, nincs túl sok ellenfél, varázserdő és néha poénos beszólások, vagy kiszólások. A varázserdő egyfajta labirintus, de még sem az a nagyon bolyongós fajta, ezért nem is olyan idegesítő. Kalandom során két erős ellenféllel találkoztam, az egyik egy 10-es ogre volt, a másik pedig a főgonosz, de az utolsó csata is elkerülhető, ha jól dönt az ember. Egyébként ez is tetszett benne, hogy nem csak egy jó útvonal van, hanem lehetőséget ad az író, hogy korrigáld a hibáidat, ugyanakkor bizonyos tárgyak elengedhetetlenül szükségesek a sikerhez. Összességében nekem tetszett a könyv, jól sikerült az elvont alvilági rész is, no meg a befejezés sem az a szokványos, mint a többiben.

Ja, és az időt is mérni kell ebben a kalandban. Én csak 8 kockát használtam el, ami elég jó.

Megnéztem a kis füzetecskémben, hogy mikor is játsztottam utoljára KJK-át szabályosan és megdöbbenve láttam, hogy 7 hónappal ezelőtt a Ketheri maffiát áprilisban. Ennyire nem repülhet az idő. :( Tehát eljött az ideje, hogy nekikezdjek egy újabb könyvnek így az évvége előtt. Egy Vénuszos könyvet akartam és olyat, amire nem nagyon emlékszem, ezért esett a választásom erre. Az első szembeötlő dolog, hogy a képek mennyire hasonlítanak a Vértengerekhez és a Haláltalizmánhoz, ami nem csoda, hiszen ugyanaz az illusztrátor: Bob Harvey. Nekem tetszenek a képei, van egy sajátos, csibészes hangulata az alkotásainak.

Mint már írtam, ezek a fajta könyvek a fiatalabbaknak készültek, rövid történettel és nem valami összetett választási lehetőségekkel. A befejezések a Libabőrös könyvek mintájára csattósak, vagy legalábbis megpróbálnak azok lenni. Általában ezek a finálék nem nagyon állnak kapcsolatban egymással. Például az egyik befejezésben az anya is farkasember lesz, miközben a másikban nem, pedig nem is harapta meg a farkas az egész történet alatt. Ettől függetlenül nem volt olyan rossz, időtöltésnek elmegy és egy remek könyv, ha meg szeretnéd ismertetni a gyermekeddel a lapozgatós könyveket.

Most egy könnyed könyvbe fogtam bele, ami a még fiatalabb korosztálynak készült. A könyv nagyformátumú, rövid, alig 86 oldalas, kevés benne a választás, ellenben sok az egybefüggő szövegrész. Dobálni nem kell, csak olvasni. A történet egy vérfarkasról fog szólni, a főhős pedig egy fiatal fiú, aki vidékre utazik az unokatestvéreihez. Lehet, hogy még ma be is fejezem. :) Állítólag 12 vége van.

Ma sikerült befejeznem a könyvet. Szerintem aránylag hosszú, bár kicsit lineáris a történet, nincsenek igazán nagy döntések benne. Előbb vagy utóbb az író úgyis ráterel a következő "lépcsőre", és megint találkoztam felesleges választásokkal. Kár értük, mert különben izgalmas a könyv, akciódús az autócsatákkal, ha van türelmed végigdobálni a harcokat. :) Van benne egy érdekes rész, amikor bombákat kell hatástalanítani, ezt érdekesen oldották meg próbadobásokkal, mert időre megy. No meg a végső ütközet előtt is van egy olyan rész, hogy 10 fejezetpont alatt be kell ülnöd az autóba, különben meghalsz.

Amit még hiányoltam, azok a városos jelenetek (vagy csak elkerültem volna?). Ellentétben Az országút harcosával és a Száguldó harcossal, itt vannak még/már városok, működik valamilyen szinten a civilizáció, mégsem tudjuk felfedezni őket. Remélem a többi részt is be tudom szerezni valamikor.

Mindig is szerettem az ilyen könyveket, csak sajnos nem sok készült belőlük. A Joe Dever-es száguldó harcosa mellett ez a másik említésre méltó sorozat, ha nem az egyetlen, amit kiadtak. Szintén nem dob fel az a tudat, hogy még nehezebb összegyűjteni őket, mint a freeway warriort. Hat részből áll a sorozat, de a történetek nem függnek össze, csak annyiban, hogy a jövőben játszódnak. Nekem csak ez a második rész van meg, így ezt vettem tegnap elő. Nagyon bonyolult és összetett harcrendszere van, amit most mellőzők is olvasás közben. Többféle autóval is nekivághatsz a kalandnak, mindegyiknek más  értékei vannak, több fegyverrel is felszerelheted őket és harc közben vannak véletlen találatok is, amikor kockadobással kell eldönteni, hogy mi sérült meg az autón (akár te is bekaphatsz egy repeszt, stb.). Tehát egy autós csata akár hosszú percekig is eltarthat, nem is beszélve arról, hogy mindig vissza kell lapoznod a szabályokhoz. Lehet játszani "advanced" módban is, ilyenkor a töltények számát is nyomon kell követni. Nem olvastam még sokat belőle, de az eleje rögtön egy barátságos csatával kezdődik. A karakterednek a következő tulajdonságai vannak és 10 pontot kell szétosztani közöttük:   vezetés, lővés, szerelés, presztizs. Ez az utolsó tetszett nekem, érdekes újítás: minden egyes pont 1000 $-t ér az elején és a társadalomban betöltött pozíciódat tükrözi, hogy mennyire vagy megbecsült embert, milyen a megjelenésed, stb. Például az elején egy verekedésbe kerülsz és amikor megjelenik a biztonsági ember, dobnod kell egy próbadobást a presztizsedre: ha sikerült, akkor hisz neked, hogy nem te voltál a hunyó, ha nem sikerült, akkor még téged fog letartóztatni.

 A fejezetszámok a szöveg elején helyezkednek el sokkal nagyobb betűméretben, ez egy kicsit zavaró számomra, mert akaratlanul is vonzák a tekintetet olvasás közben. És már rögtön az elején vannak benne felesleges választások. Például elfogadod-e a küldetést, ha nem akkor is el kell fogadnod. Ha utána mégis úgy döntesz, hogy meglépsz a küldetés elől, a könyv "visszaparancsol" téged a küldetéshez. Én ennek nem láttam sok értelmét, csak a fejezetpontok pazarlása.

Az első MAGUS kötet után, gondoltam rögtön elolvasom a másodikat is. Most egy második szintű harcos bőrébe bújhatunk. A szabályok szinte ugyanazok maradtak, annyi kivétellel, hogy megjelent egy új képesség a pszi. Sokszor nem lehet használni a könyvben, akkor is csak a bizonyos jellel megjelölt fejezetpontoknál. Ilyenkor 20-at kell adni az adott fejezethez, hogy megtudd miket választhatsz. Szerintem annyira nem hiányzott, főleg nem egy harcos kasztos könyvben. Azt a 15-20 fejezetpontot másra is el lehetett volna "költeni". A képek viszont komolyabbak lettek, ez tetszett. Jól illeszkednek a történetbe és részletesen ábrázolják az adott fejezetpontot.

A nyomozós történet sajnos hasonlít az előzőre és a helyszín szintén egy város. Az elején ellopnak tőled valamit és ezt kell megtalálnod nyomok után kutatva a városban. Végülis nem rossz, izgalmas, harc is több van benne és ez a város nem tűnik annyira züllödtnek, mint az előző könyvben lévő. Van lehetőség egy kis minikalandra is a történetben. Ami nem tetszett, és számomra teljesen lerontotta az élvezetet, az a végén lévő labirintusban való bolyongás, kár volt érte. :(

Amiket a múltkor kifelejtettem:

Adhatsz nevet a karakterednek. Szerintem nincs sok értelme, hiszen ez nem szerepjáték, ahol neveden fognak szólítani kalandod során. Innentől fogva teljesen felesleges volt felrakni a kalandlapra.

Képek. Szerintem illeszkednek a történethez, még tetszenek is nekem és csak egy hajszálnyival gyerekesebbek, mint amit az ember elvárna tőlük.

Próbadobások. Túlságosan nehezek, mert nem elég a tulajdonságod alá dobni a kockákkal (mint ahogy azt megszokhattuk a hagyományos KJK könyvekben), hanem még egy adott érték fölé is kell esnie a dobásodnak.

Az írók erőltett angol (vagy más) hangzású álnevei. Szerintem gáz és szánalmas. Aki ennyire nem büszke a magyar nevére, ne írjon magyarnyelvű könyveket.

Ja, és sikerült találkoznom egy értelmetlen hirtelenhalállal, kár érte, ha már ilyen messzire eljutottam. :) Egyébként hiába a nyomozós stílus, a legtöbb helyszínt kötelező végigjárnod, csakis a látogatásod sorrendjén változtathatsz, így viszont csökken a könyv újrajátszhatósága. Hasonlóan nyomozós volt a Ketheri maffia is, de ott 2-3 szálon is futott a történet, mire megint egyesültek. Sajnálatos, de talán még egyszer végigmegyek majd rajta szabályosan az elkövetkező egy évben.
 

Tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam elolvasom ezt az új magyar játékkönyvet. Szerintem mindjárt a végére érek a kalandnak, de meg kell, hogy mondjam: pozitívan csalódtam a könyvben. Lehet, hogy azért, mert annyi negatív kritikát hallottam, olvastam róla, hogy nem nagy várakozásokkal teli kezdtem neki a kalandnak. Egy fejvadász bőrébe bújsz, a helyszín egy kikötőváros és a kaland típusa nyomozós fantasy. A jatékrendszere egy kicsit bonyolultabb, mint a hagyományos KJK-jé, ez nem tudom mennyire jó vagy rossz (én most kockák nélkül olvasom). A fő értékek: fizikum, asztrál, mentál, életerő, sebzés (ez inkább a vegyver tulajdonsága). A harcban, aki sebzést kap, annak csökkenteni kell eggyel az asztrálját, majd a kör végén mindenkinek a mentálját (de ezek az ütközet végén visszaállnak az eredei értékükre). Ez persze élethűbben ábrázolja a csatát (például kifáradás, koncentráció, stb.), de ugyanakkor meg is hosszabbítja az egész menetét. Ami érdekesség, és játékkönyvben nem láttam még, hogy megválaszthatod a karaktered nemét és később  ez hatással lesz az események lefolyására. Én úgy vettem észre, hogy ez a dolog aránylag kiegyensúlyozott, tehát egyik nem sem élvez nagyobb előnyt, csak az adott szituációt kell másként megoldani. Eddig körülbelül négy olyan helyzettel találkoztam, amikor számított a karakterem neme. Tárgyakat sokat nem fogunk találni, viszont jegyzetelni kell a hozzájuk tartozó kódszámokat, amik később "titkos" fejezetpontokhoz vezetnek el minket.

Mint már említettem, egy fejvadász vagy, akinek ura megbízásából kell eljuttatni egy csomagot a kikötőbe. Itt megjegyezném, hogy a viharfaló nem egy hátas, hanem egy hajó. :) De ezt a csomagot útközben elrabolják tőled, szóval kezdetét is veszi a nyomozás. Sok hirtelen halállal nem találkoztam a könyvben és a harcokat sem vitték túlzásba. Változatos választásokat próbált alkotni az írónő (pl.: megölöd, megfenyegeted, lefizeted), de valamikor csalóka az egész, mert ugyanoda lyukadsz ki a végén (nem csinált maga alá fenyegetésed hallatán, ezért meg kell ölnöd). A karakterek jók, de jobban is be lehetett volna népesíteni ezt a várost. Ami nem nagyon tetszett benne, azok az erotikus szövegek. :) Majd kibuggyanó keblek, örömlányok, örömnegyedek, 14-15 éves lánnyal való hancurozás... egyfelől szerintem nem illik ez egy "gyerekkönyvbe" (hiszen a célcsoport a 18 éven alattiak), másfelől nem illik egy játékkönyvbe, még akkor sem, ha egy züllödt kikötőváros mindennapjaihoz ez is hozzátartozik. Nem olvastam minden KJK-át eddig, de szerintem mindegyik nélkülözte az erotikát, szexualitást.

A könyv 400 fejezetpontos, 3 végkifejlettel, amik csak az utolsó fejezetpontban térnek el egymástól, tehát az odavezető út ugyanaz. A fejezetek hosszúak, szerintem maga a könyv is hosszú. Két nagy részre lehet osztani a könyvet, az első részben ki kell nyomozod, hogy mi volt a csomagban, kik vették el tőled, stb. A második részben (ahol most épp vagyok), ki kell nyomoznod, hogy hol a csomag és hogyan tudnád visszaszerezni.

Nagy várakozással kezdtem bele a könyvbe, mert azt írták róla, hogy a Cthulhus könyvekre hasonlít. Szó, ami szó ez tényleg igaz: a helyszín egy kis 19. századi wales-i falucska, amit különös köd lepett el és ahol furcsa lények ólálkodnak a sötétben, korhű használati tárgyakkal találozhatsz és egy kicsit nyomoznod is kell. Kocka nélkül játszottam, vagyis csak olvastam, de az ellenfelek sajnos erősnek tűntek. A kaland sem az a tipikus fantasy kaland természetesen, kicsit horroros, viszont ezek ellenére a végén csalódtam a könyvben. Hiába a 379 fejezetpont, nagyon hamar kiolvastam, pedig én direkt nem szoktam gyorsan olvasni a KJK könyveket. Lehet majd még egyszer neki vágok, de olyan érzésem volt, mint ha egy Harcos Képzelet könyvet olvasnék, nem tudom hová tűntek a fejezetpontok: megérkezek a faluba, megismerkedek a tényállással, lemegyek a bányába, kijövök a bányából és hazamegyek. Kár érte...remélem majd megszerzem a második részét is és talán az jobb lesz.

Ma este befejeztem a könyvet. Kockák nélkül játszottam, így nem volt nehéz végig vinni elsőre és még csak visszalapoznom sem kellett egyszer sem egy rossz döntés miatt. Tehát az összegzésem: a könyv nem nehéz, lineáris, a története inkább egy képregényhez hasonlít, ezért kár is lenne összehasonlítani egy KJK-val. Ha gyerekkoromban nem olvastam volna Pókember képregényeket, akkor biztosan lehúztam volna a könyvet, így a régi szép idők emlékére nem teszem. :)

Ma este a Cthulhu hangulatot meglovagoló Forbidden Gateway sorozat első kötetét fogom elkezdeni. Sajnos csak két rész készült belőle. :(

A történet lineáris, nagy kilengések nincsenek a kaland során. Harcok sem úgy történnek, mint egy hagyományos KJK-ban. Kell dobni egy teszt dobást, pl. gyorsaság + 1d6 és ha ez nagyobb, mint 16, akkor lapozz ide, ha kisebb, akkor meg oda. Igazából nem lehet összehasonlítani egy KJK-val, inkább a Choose Your Own Adventure könyvekre emlékeztet: hosszabb fejezetpontok, ami által inkább regényes lesz a kaland, viszont a választásaink annyira nem befolyásolják a történet kimenetelét...szóval értitek mit szeretnék mondani. :) Inkább könyv, mint játék. De azért nem olyan rossz.

Demian oldalán valaki lehúzta ezt a könyvet, de mondjuk lehet, hogy egy angol anyanyelvű máshogy látja a dolgokat, nekem eddig tetszik a könyv. Itt láthatjátok az angol borítót, lejjebb pedig a könyvhöz járó könyvjelzőt, ami egyben kalandlapként is szolgál: különböző tulajdonságokat láthatsz rajta és a hozzájuk tartozó értékeket. Néha hőstetteket kell végrehajtani és ilyenkor tesztelni kell a képességeidet: össze kell adni a megfelelő értékeket + 1d6 és követni az utasításokat. A karma pontok egyfajta becsületpontként szolgálnak, amit hőstettekkel tudsz növelni. Egyébként a könyvjelző az első könyvből van, amit épp most olvasok ott már 12 a Pókember karmája. A történetben Doctor Strange (Doktor Különc?) is feltűnik, az ő utasítására kell beutaznunk a világot (London, Róma, Marokkó eddig). A történet eddig inkább lineárisnak tűnik, a választásaimmal eddig csak plusz karma pontokat tudtam szerezni (pl. megmentem-e az égő házban rekedt nőt vagy sem). A képek a '80-as , '90-es évekbeli képregényt idézik, ami nekem jobban tetszik, mint az utána következő változatok. Nem egy komplex KJK, de élvezhető, Pókember rajongóknak meg erősen ajánlott, mivel nem sok Marveles játékkönyv készült.

Most két KJK könyv között vagyok, ezért úgy gondoltam, hogy elolvasok egy szuperhősöset. Sajnos csak 8 db jelent meg ebben a sorozatban, de abból 2 könyvben Pókember kék-piros ruhájába bújhatunk. Legalább ez vigasztal. :) A szabályokról később írok, mert most sietek. 242 fejezetpontos, viszont az egyes fejezetek hosszabbak az átlagnál. Amint mélyebben elmerültem a könyvben, megosztom veletek.

Kisebb kihagyás után befejeztem a könyvet. No meg a kalandot idő előtt. Sajnos tényleg szar volt, nem is tudom, hogy mit fogok róla irni az oldalamon, de nem sokat. Kevés könyvre mondom azt, hogy nem jó, de ez szerintem közéjük tartozik. Csak bolyongtam egy föld alatti labirintusban, semmi izgalom, semmi történet, még a tanulható varázslatok sem dobják fel a kalandot.

ügyesség: 11 életerő: 18 szerencse: 12

Erre a könyvre emlékszem a legkevésbé. Lehet, hogy nem is olvastam még? Fantasy túszmentő kalandnak indul. Bátor harcosként kell kimenekítenem egy jó varázslót egy gonosz varázsló karmai közül. A kaland folyamán úgy néz ki fejlődésen is keresztül fogok menni, mert megtanulok varázsolni. Na majd meglátjuk.

ügyesség: 9 életerő: 17 szerencse: 10
fegyverzet: 8 pajzs: 4

Most a nyomozós-megvesztegetős szál helyett az akciódúsabb kalandot választottam. Persze nem szándékosan, mert előre nem tudtam, hogy mi lesz a vége. Volt itt egy egész jó kis autósüldözés, amit szerint nagyon ötletesen írták meg. Olyannyira, hogy fel is csavarodtam egy fára és meghaltam. :( Utána még lapozgattam egy kicsit a könyvet és meggyőződtem arról, hogy a történet első fele tényleg jó, de utána mintha elfogytak volna a jó ötletek. Sok alibi-fejezetpont van a könyvben, főleg a végén, fent a titkos aszteroidán szembetűnő ez. Lesz ott egy kocka alakú szoba, aminek hat oldalán egy-egy gomb van. Ezek közül csak az egyik a helyes, ezután még egy ilyen kockába jutsz. Csak itt 10 fejezetpont megy a levesbe. :( A rajzok mínősége a magyar változatban nagyon gyatra. :( És végezetül a legjobbak a 328-329-es fejezetpontok: ezek egy-egy teljes oldalt foglalnak el, 4 illetve 6 soros fejezetek összesen. Alul és felül egy-egy kisképpel.