Már rögtön itt az elején leszögezném, hogy nem voltak túl jó emlékeim ezzel a könyvvel kapcsolatban. És miután újraolvastam eszembe is jutott, hogy miért nem. Egyébként ez egy megbocsájtható bûn az írók részérõl, mivel ez volt az elsõ könyvük. Maga a játék nem nehéz, könnyedén vettem az akadályokat csak a végén buktam el, amikor szembekerültem a varázslóval. Itt egy picikét csaltam és tovább olvastam. Viszont itt is elbuktam volna, mert nem volt nálam a megfelelõ kulcs. És hogy miért nem tetszett és továbbra sem tetszik ez a könyv? Elõször is azért, mert ez is egy zárt (térben) játszódó kalandjáték. Persze ha térképet csinálunk róla és összehasonlítjuk egy nyílt térben játszodóval akkor semmivel sem különböznek egymástól, a hangsúly a körítésen van. Jobban szeretek nagy területen barangolni, mint egy hegy/labirintus gyomrában bolyongani. És itt akkor meg is érkeztünk a másik fájó pontomhoz: a könyv második felében található labirintushoz, ami idegileg teljesen kikészített. Térkép nélkül valahogy nem tudtam eligazodni rajta. Bár térképpel sem nagyon. Valahogy nem állt össze a kép, remélem valaki majd segít elkészíteni a pontos térképet az útvesztõrõl (fejvesztõ?). Úgy érzem kicsit jegelni fogom ezt a könyvet, mert egyáltalán nem volt szórakoztató, így tovább lépek a következõre, az egyik nagy kedvencemre: az Országút harcosára.