A könyv 2005-ben íródott és bár úgy nézett ki, hogy egy hat kötetből álló sorozatnak lesz az első része, azóta sem készült el a folytatása. 500 fejezetpontból áll és vannak az átlagnál hosszabbak is benne, de a kaland sajnos lineáris. Így egy elég hosszú történetet kapunk, kevés beleszólással (például négy embert kérdezhetünk ki, de a sorrend nincs hatással a cselekményre és mind a négyet ki tudjuk kérdezni, anélkül, hogy csalnánk), de pár csavarral a vége fele. A helyes útról letérni lehetetlen, mert az író végig fogja a kezünket, legfeljebb pár mellékszálról maradunk le.

Ami tetszett a könyvben, hogy nincs hirtelenhalál fejezetpont, csak harcban lehet meghalni (neten olvastam, hogy 7 befejezése van, ebből kettő a sikeres befejezés, tehát elméletileg 5 hirtelenhalál van benne, amivel én nem találkoztam az első olvasás folyamán), a végére pedig kapunk három főellenséget (boss fight).

A könyvnek van egy sajátos hangulata, ami tetszett: egy Sherlock Holmes korabeli Londonban játszódik (steampunkos beütéssel), ahol oknyomozó újságíróként kell nyomoznunk egy rejtélyes gólem után, aki éjszakánként portyázik a város egy bizonyos kerületében. Mivel nem kockával játszottam, ezért nem tudom milyen erősek az ellenfelek, de a végén fel kell kötnie a gatyát annak, aki szabályosan akarja kijátszani.

Sajnos a használati tárgyaknak nem vesszük sok hasznát, és bár van benne pénz legfeljebb a városban való kocsikázásra tudjuk elkölteni. A történet érdekes volt számomra, de a lineáris játékmenet miatt nem fogom gyakran újra játszani.