Halállabirintus
ügyesség:12 | életerõ:21 | szerencse:9 |
„Végre”- megkönnyebbülten kiáltottam fel, amikor 6-ost dobtam az ügyességemnél. Úgy gondoltam, hogy 12-es ügyességgel gond nélkül átjutok a labirintuson , tévedtem. Kezdek rájönni, hogy piszok nehéz ez a könyv. Azonkívül, hogy tele van hirtelenhalál fejezetpontokkal (egész pontosan 32-vel, de ennél több fejezetpontnál tudsz eljutni hozzájuk), ráadásul az író nem spórolt az ügyességi pont levonásokkal sem. Így szívtam meg megint a törpe Próbamesternél. A vicc kedvéért most pont nyolcat dobtam, amire az esélyem 8,3 % volt. Én arra tippeltem, hogy kisebbet fogok dobni, mert annak az esélye 58,3 % (lett volna). A Minotaurusznál még nem volt semmi probléma, mert még így is magasabb volt az ügyességem 1-el. Ezután következett a csata a szövetségesemmel – Thrommal –, ami már szorosabb volt, hiszen neki is épp annyi pontja volt, mint nekem. Végül 5 életerõ pontom maradt. Mivel gyengének éreztem magam nem mertem kockáztatni a bosszút a törpével szemben. A kalandom szépen haladt tovább. Átúsztam a vízzel teli folyosót, megúsztam a Verembestiát a majom amulettnek köszönhetoen, sõt még a Troll csajszival sem kellett megküzdenem. Idõközben sajnos megint 1-el kellett csökkentenem az ügyességi pontjaimat. Aztán jött egy szép tágas és visszhangos terem. Hál istennek nem dõltem be a figyelmeztetésnek, hogy rakjam le a fegyvereimet (4 ügyességi pontom bánta volna). A teremben az egyik vetélytársam lapult. A szemét nindzsa orvul megdobott egy shurikennel, ami szerencsétlenségemre elvett tõlem 1 ügyességi pontot. 8 vs 11. Sajnos elvéreztem a japán gyilkológép által a terem rideg márvány padlóján…
