Tegnap könyvválasztási dilemma elé kerültem. Bár már késő volt, nem voltam álmos és olvasni szerettem volna valamit. Új KJK-ba nem akartam belekezdeni, mert lusta voltam dobálni, anélkül meg nem akartam játszani, hogy ne szakítsam meg a sort. No meg még a Haláltalizmánról is írnom kell az oldalamra. Szóval rövid gondolkodás után levettem Szlobo könyvét. Mivel amatőr íróról van szó, én meg sosem vitattam, hogy nehéz egy könyvet összehozni, nem fogok mélyreható kritikát írni. Sajnos sosem voltam jó helyesírásban, annak ellenére, hogy mindig sokat olvastam, így azt sem tudom megállapítani, hogy a könyvben vannak-e komoly vessző hibák vagy sem. De már rögtön az elején találtam egy számomra feltűnő igekötős hibát: az ajtót kinyitni szokták, nem megnyitni. Legfeljebb a csapot.

A történet szerint egy házban térsz magadhoz és nem emlékszel semmire...(Khhmm...A pusztítás teremtménye, Baljós prófécia). De mivel Szlobonál nagyobb vállalatok is csak koppintani tudnak mostanában, ezért ez megbocsájtható. :) A könyv érdekessége, hogy vissza tudsz térni már meglátogatott helyszínekre is. Bár emiatt könnyedén el is tudsz tévedni a házban. Legalább dobókockákkal nem kell bajlódnod, mert nincs kalandlap. A másik számomra nem tetsztő dolog, hogy az író görcsösen kapaszkodik ebbe a dárkfántázigótmisztériumkrimi fonalba. Ami nem lenne akkora baj, ha nem akarná minden második fejezetpontban az olvasó orra alá dörgölni.

Végül még annyit tennék hozzá itt a könyv elején, hogy amikor olvastam, inkább éreztem magam egy PC-és kalandjátékban, mint egy hagyományos KJK könyvben. Hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el saját maga.