Hosszú ideje nem írtam már ide, nem is értem, hogy tudott elrepülni ez az idő ilyen gyorsan. :( Mindig azt mondogattam, hogy majd holnap, majd holnap, majd hétvégén nekiállok egy újabb könyvnek...aztán ez lett a vége. Több, mint két év.

Gondoltam elolvasom a harmadik és úgy néz ki egyben az utolsó Magus könyvet is. Sajnálom, mert szerintem színvonalas könyvek voltak és ha a Harcos Képzelet megélt 58 részt, nem értem miért halt meg ez a sorozat három kötet után, pedig még reklámja is volt neki. A kockákat most is félretettem, mert még mindig túl bonyolultnak találtam a rendszert. Sajnos megfeledkeztek arról, hogy ez egy könyv, nem pedig egy szerepjáték. A történet és a hangulat élvezhető volt. Elég hosszúra sikeredett: egyfelől a hosszabb fejezetpontok, másfelől a líneáris vezetés miatt, amit ebben az esetben egyáltalán nem bántam. Persze voltak benne kitekintések, de az író végül mindig visszaterelt engem a helyes útra, úgy éreztem, hogy nehéz benne elakadni. Az ellenfelek a végén már elég erősnek tűntek, de mivel én örökélettel játszottam ez nem okozott nekem gondot. :) Második szintű fejvadász vagy, akinek egy vesztes kártyaparti után kénytelen törleszteni: el kell vinned egy borítékot egy címzetnek. Ennyi. Persze aztán hamarosan bajba kerülsz, temetőben mászkálsz, megmérgeznek és egy távoli kolostorba is ellátogatsz. Új elem a könyvben, hogy a történet második felében két útitársat is választhatsz magadnak (ötből). Ők kihatással lesznek a kalandodra: segítenek, hátráltatnak téged, de úgy vettem ki, hogy nincs teljesen helyes vagy helytelen választás. A kolostoros rész a végén nekem nagyon tetszett, főleg mert aznap láttam a Halálhegy című filmet a moziban és nagy vonalakban az alapkoncepció azonos volt. :) Összegezve a dolgokat, sajnálom, hogy nem folytatták tovább ezt a sorozatot, lett volna még benne elég potenciál, ha nem is 58-at, de 10-15-öt simán megélhetett volna a kalandorkrónikák.